Miért ismétlődik ugyanaz az élethelyzet? - A visszatérő minták nyomában
„Miért történik ez már megint velem?”
Talán ismerős ez a kérdés.
Új kapcsolat, mégis hasonló konfliktusok.
Új munkahely, mégis ugyanaz a bizonytalanság.
Új lehetőség, mégis ugyanaz a megtorpanás.
Új elhatározás, mégis ugyanaz a végeredmény.
Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy egyszerűen rosszul alakultak a körülmények. Néha valóban erről van szó. Máskor azonban érdemes egy lépéssel hátrébb lépni, és nemcsak azt megvizsgálni, mi történik velünk, hanem azt is, hogyan reagálunk mi ezekre a helyzetekre. Mert előfordulhat, hogy nem ugyanaz a történet ismétlődik.Hanem ugyanaz a működés.
A visszatérő élethelyzet nem feltétlenül véletlen
Egyetlen hasonló eseményből természetesen nem lehet messzemenő következtetést levonni.Ha azonban különböző emberek, különböző időszakok és különböző körülmények között újra és újra hasonló eredmény jelenik meg, érdemes megvizsgálni, van-e valamilyen közös elem. Ez lehet például:
- egy visszatérő döntési helyzet,
- hasonló reakció egy konfliktusban,
- ugyanaz a bizonytalanság,
- hasonló kapcsolati dinamika,
- rendszeresen megjelenő félelem,
- vagy az a pont, ahol minden alkalommal megtorpanunk.
Ilyenkor érdemes nem kizárólag a külső körülményeket vizsgálni, hanem saját működésünket is.
Gondolkodjunk egy kicsit rendszerben
Közgazdászként közel áll hozzám a rendszerszemlélet.Egy gazdasági folyamatnál sem pusztán a végeredményt nézzük. Megvizsgáljuk, milyen tényezők vezettek oda. Ugyanez a gondolkodás az önismeretben is érdekes lehet. Egy visszatérő élethelyzetet például így lehet végignézni:
Helyzet → gondolat → érzés → reakció → döntés → következmény
Ha ugyanaz a folyamat több alkalommal hasonló módon zajlik le, akkor már érdemes megállni és feltenni a kérdést:
Mi az, ami ebben a folyamatban rendszeresen visszatér?
Lehet, hogy nem az élethelyzetet kell először megváltoztatni.Lehet, hogy először azt kell jobban megérteni, hogyan működünk benne.
Tudatalatti minták – amikor nem tudatosan reagálunk
A tudatalatti minták fogalma gyakran akkor kerül elő, amikor valaki azt tapasztalja, hogy bizonyos helyzetekben automatikusan ugyanúgy reagál.Nem feltétlenül gondolkodik végig mindent tudatosan. Egyszerűen megtörténik a reakció. Utólag pedig felmerülhet:
„Miért ezt mondtam?”
„Miért léptem megint hátra?”
„Miért kerültem megint ugyanabba a helyzetbe?”
„Miért választottam ugyanazt, amiről korábban már tudtam, hogy nem működik?”
Ezek a kérdések önmagukban nem bizonyítják, hogy egy adott probléma mögött tudatalatti minta áll.Viszont jó kiindulópontot adhatnak az önmegfigyeléshez.
Nem minden ismétlődés mögött van „mély ok”
Ezt fontos kimondani.Az önismeretben is könnyű abba a hibába esni, hogy minden esemény mögött feltétlenül egy rejtett okot keresünk. Ez nem feltétlenül helyes.
Néha egyszerűen hasonló körülmények között hasonló döntéseket hozunk.
Néha a környezetünk változatlan.Néha pedig egyszerűen szerencsétlenül alakulnak a dolgok.
Ezért egy visszatérő élethelyzet felismerése nem bizonyítja automatikusan, hogy valamiféle tudatalatti akadály működik a háttérben.A lényeg a kérdezés.
Mikor válik igazán érdekessé egy visszatérő minta?
Amikor elkezdjük megfigyelni az ismétlődést.
Például:
Mi történt közvetlenül előtte?
Mit gondoltam akkor?
Mit éreztem?
Milyen lehetőségeim voltak?
Miért azt választottam, amit választottam?
Mi lett a döntés következménye?
Mikor éreztem már korábban hasonlót?
Ezekből már kirajzolódhatnak olyan összefüggések, amelyeket korábban nem vettünk észre.
„Mindig ugyanoda jutok vissza”
Talán ez az egyik legerősebb jele annak, hogy érdemes megállni.Nem feltétlenül azért, mert „baj van velünk”.Hanem azért, mert lehet, hogy van egy működésünk, amely bizonyos helyzetekben újra aktiválódik.A kérdés ilyenkor nem feltétlenül:„Miért vagyok ilyen?”Sokkal hasznosabb lehet:„Mikor működöm így?”Ez már nem önhibáztatás. Ez megfigyelés.És a kettő között jelentős különbség van.
A változás gyakran a felismeréssel kezdődik
Egy visszatérő minta felismerése önmagában még nem változtatja meg az életünket. De megváltoztathatja azt, ahogyan ránézünk egy helyzetre. Ha valamit korábban kizárólag külső problémaként láttunk, később már azt is megvizsgálhatjuk:„Ebben nekem mi a szerepem?” Ez nem azt jelenti, hogy mindenért mi vagyunk felelősek. Azt jelenti, hogy megkeressük azt a részt, amelyre van ráhatásunk.
Mi van akkor, ha felismerem a mintát, mégsem tudok változtatni?
Ez gyakori kérdés.A felismerés és a változtatás nem ugyanaz.Lehet, hogy valaki már pontosan tudja:
- mit csinál rendszeresen,
- miért nem jó neki,
- mit szeretne másképpen,
- mégsem képes következetesen változtatni.
Ilyenkor érdemes tovább vizsgálni a folyamatot. Hol akad el?
A gondolatnál?
Az érzelmi reakciónál?
A döntésnél?A cselekvésnél?
Vagy már jóval korábban?
A pontosabb kérdés sokszor közelebb visz a válaszhoz.
Mit kezdj egy visszatérő élethelyzettel?
Első lépésként ne próbáld azonnal megjavítani. Figyeld meg. Írd le néhány hasonló helyzet történetét. Majd keresd meg bennük a közös pontokat. Nem azt, hogy minden részlet azonos-e.Hanem azt, hogy: Mi ismétlődik bennem?
Ez lehet egy gondolat.
Egy érzés.
Egy félelem.
Egy döntési mechanizmus.
Egy reakció.Vagy akár az a pillanat, amikor rendszeresen feladod azt, amit korábban fontosnak tartottál.
A kérdés nem mindig az, hogy „miért történik velem?”
Néha egy másik kérdés sokkal többet ad:„Mit ismétlek én ebben a történetben?”Ez az önismeret egyik érdekes pontja.Nem hibást keres.Nem egyszerű magyarázatot akar mindenre.Hanem megpróbálja megérteni a saját működésünket.
A Tudatos Tudatalatti megközelítésében is erre helyeződik a hangsúly: a visszatérő élethelyzetek, tudatalatti minták és belső akadályok tudatosabb megfigyelésére és megértésére. Mert néha nem az élethelyzet változik meg először. Hanem az a nézőpont, ahonnan ránézünk.